- Jó napot, asszonyom! Ugye ön Tolcsvay Zoltánné?
- Igen, kérem!
- Még nem találkoztunk személyesen, csak a titkosított vonalon beszéltünk. Zádor vagyok, tudja, a bérgyilkos.
- Jézusom, megőrült maga? Miért jött ide? Abban maradtunk, hogy nincsen semmilyen személyes találkozás. Ahogy a férjem meghalt, megkapja a pénz harmadik harmadát a megbeszéltek szerint. Nem akarok maga miatt börtönbe kerülni!
- Igaza van asszonyom, sajnálom, hogy meg kellett szegnem a megállapodásunkat, de történt egy kis galiba, és gondoltam, jobb, ha személyesen vitatjuk meg az ügyet.
- Miféle galiba? A férjem ugye már halott? Mostanra halottnak kell lennie.
- Nos, a galiba éppen ezzel kapcsolatos. Sajnálom, asszonyom, de az ön férje nagyon is él.
- Tehát nem ölte meg.
- Nem, nem öltem meg, egészen pontosan nem őt öltem meg.
- Hát akkor kicsodát?
- A teniszpartnerével végeztem. Egyetlen lövés a homlokába, azonnal meghalt.
- A Frivalszki Karcsit lőtte le? Komolyan mondja?
- Nos, nem szoktam ilyennel viccelődni, asszonyom. Nem tudom, hogy így hívták-e az urat, nem volt alkalmunk bemutatkozni. Én előtte nem tartottam fontosnak, neki pedig, nos, hát utólag már nem nyílt erre lehetősége.
- Magas, szőke, napbarnított?
- Igen, akárcsak az ön férje. Ez okozta a fatális félreértést.
- De hát fotót is küldtem a férjemről, a Karcsinak barna szeme van, a Zolinak pedig szürkéskék.
- Nézze, ahonnan én néztem őket egy távcsöves puska lencséjén át, a szemük színének különbsége nem volt látványos, a maga férje ráadásul háttal állt nekem. Pedig ön biztosított arról, hogy szemben fog állni. Alighanem térfelet cseréltek. Azt is mondta, hogy a férje zöld, galléros pólót fog viselni, ezzel szemben fehéret viselt. Nem így a partnere, aki valóban zöldben volt.
- Istenem, hát nem azt mondtam, hogy zöld, galléros pólóban lesz, hanem, hogy zöldgalléros pólóban. Fehér póló, aminek zöld a gallérja. Hogy ronthatta így el?
- Nézze, asszonyom, belemehetünk abba, hogy ki hibázott, de azt hiszem, abból ön jönne ki rosszabbul. Tőlem egy emberölést tetszett megrendelni egy magas, szőke, napbarnított férfi kárára, zöld, galléros pólóban. Az említett úr hathatós közreműködésemnek köszönhetően távozott az élők sorából. Hogy ez nem a maga férje volt, az – nem tagadom – valóban szerencsétlenül jön ki, de azt javaslom, bűnbakok keresése helyett inkább a megoldásra koncentráljunk.
- Hát, ide figyeljen! Egy vadonatúj fullextrás felső kategóriás autó árát fizettem ki önnek előlegként azért, hogy ölje meg a férjemet. Az előleg önnél van, a férjem pedig, bár biztosan zaklatott a barátja halála miatt, nagyon is életben van. Vagy kinyírja a rohadékot legkésőbb holnap, vagy szépen visszaadja a pénzemet és keresek valakit, aki, hogy úgy mondjam, nem lő mellé.
- Kedves Ivett! Ugye szólíthatom Ivettnek? Csak nem képzeli, hogy miután vér tapad a kezemhez, kioltottam egy ember életét, ön kisétálhat kettőnk megállapodásából, hogy a konkurenciánál próbáljon szerencsét?
- Akkor lője le azt a szemétládát legkésőbb holnap!
- Nos, ez már egy valószerűbbnek tűnő forgatókönyv. Ivett, én nyitott vagyok rá, hogy a holnapi nap során likvidáljam az ön férjét, azonban meg kell beszélnünk az árat. Még tartozik nekem a mai gyilkosság vállalási díjának egyharmadával, ezt legyen szíves azonnal rendezni! Ha ez megtörtént, adok egy árajánlatot a férje halálára.
- Ember, maga meg miről beszél? Egy fillért sem kap, amíg nem öli meg a…
- De kérem, én ma öltem. Nem önszántamból, nem kedvtelésből, a magam örömére, hanem az ön megbízásából. Nekem azt tessék az utolsó fillérig kifizetni! De nem vagyok rugalmatlan, mivel ön két ember meggyilkolására ad megbízást, kész vagyok a másodikra egy rendkívül méltányos ötven százalékos kedvezményt biztosítani.
- Az eszem megáll. Fizessen önnek másfélszer annyit, mert ma elbaltázta, amivel megbíztam? Komolyan, maga elképesztően pofátlan!
- Kérem, kerüljük a személyeskedést! Őrizzük meg a nyugalmunkat, és folytassunk józan párbeszédet. Azt hiszem, önnek is ez az érdeke. Nézze, én ingyen nem dolgozom. Van, amit szívesen megteszek fizetség nélkül is, például ismerőseimnek gyakran segítek a költözésben, vagy sétáltatom a szomszéd kutyáját, amíg ő dialízisen van. De az emberölés, az más. Az a hivatásom, amikor azt gyakorlom, azt kizárólag pénzért teszem. Talán nem kell emlékeztetnem arra, hogy ez egy kimondottan kockázatos tevékenység. A gyilkosság köztörvényes bűncselekmény, amelyért életfogytiglani büntetés adható. Ilyet az ember nem csinál ingyen. Az, hogy önnek a második emberölést féláron adom, egészen kivételes lehetőség, meg is kérem rá, hogy ne nagyon híresztelje, hogy ilyen olcsón megcsinálom magának.
- Hát idefigyeljen! Nincs nekem harmincmillió forintom. Húszat valahogy összekotortam, de ennél több egyszerűen nincsen. Ön azt akarja, hogy fizessem ki az utolsó részletet, ezzel megfoszt az utolsó filléremtől is, a férjem, akitől meg akartam szabadulni, viszont továbbra is eszi majd az életemet, továbbra is megcsal a kis kurváival, továbbra is megüt, ha részeg.
- Értem az ön helyzetét, Ivett. És próbálok is segíteni. Ha nem kell megölnöm a férjét holnap, hajlandó vagyok önnek visszatéríteni az előlegből valamennyit, így a húszmillióból tízzel a továbbiakban szabadon gazdálkodhat. Bár a saját üzletemet rontom ezzel, de mivel empatikus vagyok és megoldást keresek az ön számára, javaslom, hogy vegye fel a kapcsolatot az albán kollégákkal. Ők egy szerényebb díjazásért is igazán kitűnő munkát végeznek.
- Ez az egyetlen megoldás?
- Hát, bízhatja az időre is. Lehet, hogy a férjét inkább előbb, mint utóbb egyébként is magához szólítja a Teremtő. Hazánkban népbetegségnek számítanak az úgy nevezett szív- és érrendszeri megbetegedések, a férje nyilvánvalóan stresszben él, próbál megfelelni a fiatal szeretője elvárásainak, a munkája is elég sokat kivehet belőle. Fontolja meg! Tudja a számomat, de biztonságos vonalon keressen!
*
- Jó estét, asszonyom! Ugye ön Frivalszki Károlyné?
- Igen, én vagyok az, miben segíthetek?
- Még nem találkoztunk személyesen, csak a titkosított vonalon beszéltünk. Zádor vagyok, tudja, a bérgyilkos. A férje halott, a harmadik részletért jöttem.
