- Jó estét kívánok! A Halál vagyok.
- Egy pillanat, nehezen állok fel, várjon egy kicsit!
- Kérem!
- Na, itt is vagyok. A Díjbeszedőtől jött? Feladtam az összes csekket. Vagy kimaradt volna valami?
- Nem, kérem, nem a Díjbeszedőtől vagyok. Én vagyok a Halál.
- Engem tetszik keresni?
- Ön Özv. Jónás Tiborné született Katona Emília?
- Igen kérem, én vagyok. Miről lenne szó?
- Nos, asszonyom, nem is tudom, hogyan szólíthatom…
- Emi néni. Engem mindenki Emi néninek szólít.
- Emi néni, kedves, bemehetek?
- Persze, tessék jöjjön csak be, de tegye már meg, hogy a cipőjét leveszi. Nagyon érzékeny a padlószőnyeg és épp kedden volt kárpit- és szőnyegtisztítás.
- Természetesen.
- Kér papucsot? Van, aki szokott kérni. Vannak itt ilyen papucsok, tudja, vendégpapucsok.
- Köszönöm, azt hiszem, nem lesz rá szükségem.
- Csak tudja, van, akinek olyan fázós a lába. Nem jó a keringésük sokaknak. Magának jó a keringése?
- Nos, igen, tudtommal jó.
- Vagy szíves lenne? A férjem szíves volt, az is vitte el. A szíve vitte el. A szívére vigyázzon, fogadja meg ezt tőlem!
- Köszönöm! Nekem szerencsére nincs szívem. De, ha már a férjét említi…
- Ismerte a férjemet? Maga ismerte a férjemet? Katonatársa volt biztosan. Sokat mesélt a katonaságról. Biztos magáról is mesélt. Hogy hívják magát? Ne haragudjon, elfelejtettem.
- Én vagyok a Halál.
- Nem rémlik. Magáról szerintem nem beszélt.
- Emi néni, én nem voltam a férjének katonatársa. Én vagyok a Halál, és azért jöttem, mert…
- Hát persze, hogy nem. Maga sokkal fiatalabb, mint a Tibi volt. Hát magának nincs egy ősz hajszála sem. A Tibi, az teljesen ősz volt, amikor meghalt. Sőt, hatvanévesen már teljesen ősz volt. De maga nem lehet még hatvan sem. Maga még fiatal. Meghalt valakije, hogy ilyen sötét ruhát visel?
- Nem, én a Halál vagyok a fekete az én színem, akkor jövök el, ha egy élet véget ér.
- Értem. Jaj, istenem, de feledékeny vagyok. Hát meg sem kínáltam kávéval. Kér kávét? Tejjel, cukorral? Van kávétejszín is. A férjem nagyon szerette. Régen volt olyan, amin Hévíz képe volt. Sokat jártunk Hévízre. Volt ott egy üdülő. Maga is szereti Hévízt?
- Jártam már ott. Inkább munkaügyben.
- Érdemes kipróbálni a gyógyvizet. Ha legközelebb arra jár, próbálja ki.
- Feltétlenül.
- Szóval hogyan szereti?
- Mit?
- Hát a kávét. Van, aki meleg tejjel issza. A nászasszonyom például. Maga hogy issza?
- Üresen. Feketén.
- Akkor visszateszem a hűtőbe a tejet. Bátyám itta mindig feketén. Ő sem él már, agyvérzése volt, tudja?
- Tudom.
- Honnan tudja maga? A bátyámat is ismerte?
- Túlzás, hogy ismertem, élete végén találkoztam csak vele.
- Nagyon szép ember volt. Magas. Majdnem két méter. Mély hangja volt, kórusban is énekelt. De a férjemmel valahogy nem egyeztek. Ha néha átjött hozzánk, abból mindig veszekedés lett. A Tibi nem szivlelte. Várjon, van egy kis süteményem. Szereti a süteményt? Kóstolja meg! Én sütöttem.
- Nos, én…
- Ne kéresse magát fiatalember!
- Jó, talán egy vékony szeletet.
- Vegye el, amelyiket szeretné. Jó ez a kávé mellé. Nagyanyám receptje, sosem rontom el.
- Köszönöm!
- Mit mondott, miért jött?
- Emi néni, azért jöttem, mert…
- Nézze, milyen buta vagyok! Hát nem elfelejtettem a nevét...
- Halál vagyok. Emi néni, én vagyok a Halál.
- Jó, és mi a keresztneve? Várjon, ne árulja el! Szeretem kitalálni. Magának olyan Gábor arca van, de lehet, hogy Péter.
- Nekem nincs keresztnevem. Én vagyok a Halál.
- Értem, mint annak a francia színésznek, annak se volt. Na, nézze már, hát nem jut az eszembe. Bourvil. Ez az, Bourvil. Neki se volt keresztneve. Illetve azt hiszem, volt neki, csak nem használta. Hallja, a maga neve azért elég gyászosan hangzik. Halál. Ha mondjuk Halál Krisztiánnak hívnák, az vidámabb lenne. Vagy Halál Csaba.
- Emi néni, én a Halál vagyok és eljöttem magáért.
- Értem? Meg voltunk beszélve? Nézze, nem írtam be a naptárba! Mindent elfelejtek, rémes ez. Ne haragudjon meg rám! Hová mennénk?
- Az örökkévalóságba. Azért jöttem el önért, Emi néni, mert földi élete most véget ér. Magammal viszem, mert én vagyok a Halál.
- Tudom, hogy maga a Halál, már bemutatkozott, fiatalember. Látja, maga is kissé feledékeny. De sajnos nem tudok ma elmenni magával. Tüdőszűrésre kell mennem négy órára. Esetleg utána. Vagy még jobb lenne a holnap.
- Vissza tud jönni holnap?
- Hát…
- Megköszönném, ha meg tudná oldani. Az én koromban fontos a tüdőszűrés. Eljárok rendszeresen, vigyázok az egészségemre. Tudja, a mi családunkban mindenki hosszú életű. Anyám is szép kort élt meg. Szóval, vissza tud jönni holnap?
- Sajnos nem távozhatok egyedül.
- Értem. Próbálok segíteni magán. Csengessen be talán a szomszédba az Icához, annak soha semmi dolga, biztosan elmegy magával!
- Rendben, akkor elviszem őt.
- Na, tudtam én, hogy megoldjuk ezt a helyzetet. Örülök, hogy meglátogatott, kedves Halál!
- Csókolom, Emi néni!
